Az, hogy tudjuk, nem élhetünk örökké, ha a megfelelő szemüvegen keresztül szemlélődünk, cselekvésre, aktivitásra ösztönöz. Létezésünk értelmének tudatosítása az egyik legnagyszerűbb hajtóerő, ami a mindent bekebelező szürke hétköznapokkal szembeállítható. /Limpár Imre/

Miért van az, hogy manapság egyre több és több motivátor, motiváló üzenet árasztja el a világhálót, és mégis a körülöttem lévő emberek egyre inkább motiváltalanabbak és kiégetettebbek, mint valaha?

Felpörgött világunkban nincs időnk se magunkra, se másokra robotként lézengve éljünk mindennapjainkat. Beletörődve a mindennapok szürkeségébe, a mókuskerékbe, és csak azt vesszük észre, hogy telnek-múlnak a napok, és mindig csak a hétvégét várjuk, amikor végre azt csinálhatunk amit szeretnénk. Hobbinknak, családunknak élve. Vagy sokan még hobbijukkal, vagy a családjukkal se foglalkoznak, csak leülnek a tv elé, bámulják, sört vedelnek és chipset majszolgatnak, aztán hipp-hopp máris megint hétfő…

A többség szeret motiváló idézeteket, történeteket olvasni, ezeken fellelkesülni, hogy hééé ezt én is meg tudom csinálni. Aztán mégse történik semmi. A cselekvés elmarad. Majd jön a következő motiváló könyv, cikk, tréning és az újabb és újabb és újabb… de gyakorlatban nem történik semmi. Csak töltjük az időnket a cselekvésre buzdító könyveket, cikkeket olvasva, tréningeken ülve és nem csinálunk semmit. Miért nem?! Mert változtatni nehéz. Sokkal nehezebb, mint először gondolnánk. Sajnos, nem elég hozzá egy könyvet elolvasni, vagy egy hangzatos motiváló tréningen részt venni. A változást nem elég fejben akarni, változtatni is kell hozzá. Cselekedni kell.

Nagyon sok cikk, könyv, videó foglalkozik azzal, hogy találjuk meg a miértünket, mi az ami igazán foglalkoztat minket. Általában mindig egy tökéletes megoldást keresve. Valószínűleg, nem egy tökéletes megoldás létezik, hanem több is. Meg kellene próbálni több olyan megoldást is összegyűjteni, amivel számunkra a legmegfelelőbb lenne.

Az első lépés mindig a tervezéssel kezdődik. Üljünk le egy-két órára gondolkodni. Uh, vajon mikor volt olyan utoljára, hogy csak úgy leültünk, nem csináltunk semmit, csak terveztünk?

Min szeretnénk változtatni? Milyen lépések megtétele szükséges hozzá? Például, ha ki nem állhatjuk a munkahelyünket, vasárnap már gyomorgörccsel fekszünk le, mert hétfőn megint menni kell dolgozni, akkor a legdrasztikusabb módon lehet nekikezdeni a gondolatmenetnek. Mi lenne, ha holnaptól nem kellene bemenni a munkahelyünkre, mert megszűnne? Mihez kezdenénk? Milyen irányba mozdulnánk el? Hasonló munkahelyet keresnénk magunknak, vagy valami teljesen újat tanulnánk?

Esténként, vagy hétvégente a tévé nézésén kívül valami hasznosabb dologgal töltenéd az idődet? Keress egy új hobbit magadnak! Olyan nincs, hogy ne érdekeljen semmi. Legyél nyitott az új dolgok befogadására. Ha eddig nem mozogtál semmi, de szívesen nekilátnál, akkor keress hozzá egy partnert, vagy egy közösséget. Ha egyik nap nincs kedved sportolni, valószínűleg a közösség ereje erősebb lesz, mint a lustaságod.

Nagyon remélem, hogy e sorokat olvasva sikerül téged cselekvésre buzdítanom, újra megtalálnod a motivációdat, és elindulsz egy boldogabb élet felé vezető úton. Mindehhez sok erőt, kitartást és sikert kívánok!